És akkor arról, amiről már sok szó esett, de még nem mutattuk meg. Farkasfa, ahol a két  házunk és a földünk fekszik, és ahol az utóbbi időben (ezért a nagy hallgatás) és most is nagy erőkkel sütünk-főzünk.

Ezt írták a helyről, ahol most már több, mint 20 éve, hosszabb-rövidebb ideig mi is részesei vagyunk a mindennapjainak:

“Farkasfa úgy fekszik egy erdős, szelíd dombokkal szegélyezett kis völgyben, mintha az Isten melengető tenyere rejtegetné. A falut határoló dombok és a mennyboltnak föléje boruló kupolája teljesen elzárják a külvilágtól.” (Pável Ágoston)

Szeretünk a friss, Alpokaljához hasonló klimájú területen lenni, reggel és este a hűvösben borzongani, napközben pedig a tűző nap elől a szőlőlugas, vagy a szilvafák, almafák árnyékába menekülni… Na persze erre mostanság nem sok időnk volt, hiszen éjjel-nappal pucoltunk, tisztítottunk, vágtunk és főztünk rendületlenül, ha pedig éppen nem, akkor azon gondolkodtunk, hogy mi legyen a következő chutney-, vagy lekvár-kombináció… Jó, hogy végre eljött ez az igazi, kreativitással és sok munkával töltött időszak! Hamarosan további bejegyzésekben írunk arról, mik is jutottak eszünkbe, addig is:

Aki tud és megteheti, még szeptemberben ellátogathat hozzánk, hiszen Edina ott van és a lekvárok mellett szívesen mesél a több, mint 130 éves parasztházak történetéről.

Megéri, ezt garantáljuk! A környék is gyönyörű, a lekvárok is finomak és aki elfárad, azt várjuk a Furu-Házban (http://farkasfa.net3.hu/?lap=cimlap).

Várunk mindenkit szeretettel, de biztos, ami biztos bejelentkezést szívesen veszünk! (Várady Edina: 06-30/473-1339)

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.